Ma 10:02-kor hvás érkezett Párizsból, bátor utazóink a mai nap folyamán visszatérnek hőn szeretett országunkba, és hamarosan személyes beszámolóikat olvashatjátok.
Köszönjük a két héten át tartó kitüntető figyelmeteket,
mi, alázatos történetmondóitok,
Swacsa és GiZmo
Bár a bátor utazók smst nem küldenek már napok óta, hamarosan első kézből értesülhetünkigaz kalandjaikról. Valószínű, hogy addig még némi életjelet mutatnak, hisz visszatérnek Havannába, a mobil-lefedettség hazájába.
Hogy mért vesszük ezt ilyen biztosra? Tekintsük meg havanna időjárását.
Mint látható, békés 88%-os páratartalom mellett olyan napi 25-26 fokos melegben múlatják hőseink idejüket. Ebbe a kicsit esős-napsütős időbn, reméljük jut két koktél mellett idejük arra is, hogy információéhségeteket, mely éhező, sebzett farkasként marcangolja lelketeket, csillapítsák.
Miután mindannyian kipihentük nemzeti ünnepünk fáradalmait, egy kevésbé híres, Kubában is könnyen előállítható koktéllal kedveskedünk megfáradt olvasóinknak. Különlegességét az adja, hogy bármely nemzeti ünnepünkön, de akár magyar lelkületű hétköznapokon is bátran fogyasztható, üdítő nedű. Ez pedig nem más, mint a Coctel de marzo de Hungría.
Hozzávalók:
Elkészítés:
A decis poharakat egymás elé tesszük, azokat háromnegyedükig rummal feltöltjük. Ezek után a tőlünk legtávolabbi pohárba ízlés szerinti mennyiségű meggyszörpöt, míg a legközelebbibe kiwiszirupot öntünk, majd elkeverjük. Ezután a piros, majd az átlátszó, végül pedig a zöld italt pihenés nélkül, egymás utánban megisszuk. Ha szükséges, újratöltünk.
Marc15én felvonultunk a karibtenger partjsn, 3nap beach, regnap zolival 1 liter rum, francia haverjaink vannak, svéd lannyal beszéltem lengyelül,holnap havanna, luego - Ricsi 2009-03-18 00:56
2009. április 13. Kuba északi határától két kilométerre az amerikai gyalogság 101-es osztaga a 937-es számú magaslat felé halad. Számukra ez puszta felderítési gyakorlat.
A kubaiak szemében viszont a 937-es számú magaslat stratégiai jelentőségű. A 101-es osztag tucatnyi, rosszul képzett sorkatonájának kevesebb mint két óra alatt kellett
volna teljesíteni ezt a "rutin feladatot". Kilenc napon át hősiesen tartották magukat. Majd elfogyott a lőszer és az élelmiszer is. Következő bejegyzésünk nem az ő történetüket meséli el.
A mi történetünk a kubai szocialista vidékről szól, ahol a fáradt utazót nem pálinkával, hanem rummal kínálják a gazdák, a szőlőhegyek helyett dohányültetvények mellett haladhatunk el nem szekéren, hanem a szamárok hátán. Ha továbbutaznál, nincs MÁV, Volán, BKV, órákig stoppolva végre felvesz téged egy helyi veterán egy Wolsvagen kisbusszal, és miközben elszívjátok a békepipát be is értek Trinidad főterére. Itt megpihenve a pálmafák alatt Cuba-librét szürcsölgetve nézitek meg a naplementét a nyugati égbolton, majd készültök az éjszakára és a kubai peszgésre...
Vinales: kis falu, gebegelés, dohányültetvények, disznovagas. Ma kisbusz Trinidadba, idegbeteg sofőrrel, majd itt kalandozás. Mindjart cubalibre, és kinézünk a főtérre.
Kedves olvasók,
mi, alázatos krónikások szeretnénk bocsánatotokért esedezni, hogy az elmúlt napokban magatokra hagytunk Benneteket, nemtörődésünk miatt pedig Lelketeket a kiváncsiság szörnyű démona rágta. Bűnünk hatalmas, hisz tudjuk, mint sivatagban a kiszáradt kóró a futó záporesőt, úgy várta elmétek az édes Tudást. Örvendezzetek, mert jajszavaitok, melyeket álmaitokból felriadva harsogtatok az ég felé, meghallgatásra találtak! Sőt! Nem elég, hogy kínotok enyhülni látszik, mint frissítő szellő, úgy érkezett meg hozzánk sorstársaitok segítő érintése, és amellett, hogy megérkezett a következő kubai sms alázatos krónikásaitokhoz, magasztos olvasóközönségünk kivételezett tagjai, kikre, ha csak egy pillanatra is, de rávilágtott bátor kalandozóink fénye, nem voltak restek arra, hogy az Ajándékot, mit kaptak, ne önző módon maguknak őrizzék, hanem megosztották hát velünk, amire mindannyian vártunk, egy Üzenetet, egy igaz kinyilatkoztatást, hogy van jó, és az, ki bátor, mindenhol megállja a helyét!
Csa!Nézd már meg légyszi, h mennyiért lehet elpasszolni a neten(ebay, stb) egy doboz Cohiba Esplendidos szivart.Fadobozos, 25szal, a leghosszabb fajta, irj smst,köszi
Ifjú kalandoraink útja hamarosan folytatódik. Vajon mi vár rájuk a szocialuzmus szívében? Milyen megpróbáltatások várnak rájuk az önfeledt önpusztításban? Vérfagyasztó és horrorisztikus részletek a karibi valóságból. Hamarosan. Csak itt. Csak tőlünk. Stay tuned.
Emlékszem, 2009 vagy 2010 tavaszán történt. Egy havannai szálloda medencéjénél lazultunk, mindhármunk feje nehéz volt négy napnyi megállás nélküli, féktelen piálástól. Ricsi a vízben stírölte a csajokat, Gömbi pedig rumkólát vedelt, mikor visszaértem a koktélbárból.
-Te Zooli,nem nézzük meg Kubát? - kérdezte Gömbi alkoholtól beesett arccal. Tényleg - gondoltam - a féktelen vedeléstől szemünk elől tévesztettük célunk, a szocializmus szellemének felkutatását.
A kétezres évek elején Kuba a lehetőségek országa volt. Bár még érezted a szocializmus illatát lengedezni a fák közt, esténként a langyos tengeri szél már a nyugat mocskát hozta magával. A Változás már a levegőben volt ezekben a válságtól terhes években. Még volt pár év a második forradalom kitöréséig, Fidel holtteste alig hűlt még ki, halálát a Raúl kormány lemészárlásáig titokban tartották. Ha valaki ma megkérdezné, éreztük-e a vihar előtti csendet, azt válaszolnám "Ha Kubában lettél volna akkor, te se foglalkoztál volna ilyen faszságokkal. Egy dolgot éreztünk, hogy fiatalok vagyunk, és minél kevesebb erőbedobással akarjuk minél jobban érezni magunk. Rumbamártott Cohibákat akartunk szívni, lengén öltözött nőket felszedni, megtapasztalni, érezni és magunkba fogadni azt az érzést, hogy nem csak rohanásból, taposásból, áskálódásból áll az élet, hanem létezik más út, lelassulni, kiszállni a sodrásból, hagyni a világ had rohanjon tovább a maga rothadó útján, miközben mi egy nyugágyban fetrengve, igazi cukornádból készült rumot vedelve maradunk míg csak világ a világ."
Ott álltunk egy fél pohár Cuba Librével, azt sem tudtuk mit csináljunk, hova menjünk. Évtizedekkel - vagy talán csak pár nappal - azelőtt voltak ugyan ötleteink, sőt terveink, de az agyunk túl fáradt, és kocsonyás volt ahhoz, hogy ezeket értelmes mondatokba öntsük. Mégis, az első lépés pár pillanat alatt megformálódott. Kemény gyerekek voltunk, az Aranygeneráció színe-java sorakozott fel akkor és ott, a medence szélén, a koktélbártól alig egy köpésre. Ahogy lenni kell, fejenként egy bő deci jó fehér rum meghozta az ihletet. Nem telt bele fél órába, és mindent megszereztük a recepcióról, amire csak szüksége lehetett egy hozzánk hasonló aranygyermeknek ahhoz, hogy maximálisan jól érezze magát a 'kilencszázas évek közepén konzerválódott országban. Tudtuk, ha esetleg az út közben felötlik még valami embertelen ötletünk, az sem lesz gáz. Abban az országban jártunk, ahol egy villanyborotvától és egy Lada lámpától te vagy az élet császára, és nálunk még nagyon sok minden más is volt.
Éreztük, hogy az utolsó szállodai napunkat tartalmasan kell eltöltenünk. Szerencsére finn barátunk igazi dohányleveleiből is volt még a szobánkban, Gömbi a combján megsodort egy szivart, majd féktelen tivornyába kezdtünk. Mikor úgy éreztük, hogy elértünk a megfelelő állapotra, ideje volt elbúcsúzni a hotel vendégeitől és elkezdtük felkeresni őket a házaikban. Nem telt el sok idő, és elindultunk Vinalesbe...
Kuba szabadságharcosai. Tegnap rájöttünk, mindent el tudunk intézni a szállodából, ami havanna elhagyásához kell, így a medence mellett töltöttük a napot végtelen rumkólával. Aztán meghülyültünk és beültünk egy random házba spanolni. Junior haverunkat mindig lekapcsolják a rendőrök, megyünk Vinalesbe.2l rum/nap - Gömbi 2009-03-12 13:41
Dárga szeretett utazóink utolsó bejelentkezésük óta nem adtak életjelet (viszont nem voltak másnaposak) Vajon mi történhet veled 3 nap alatt Kubában?
1. Felvétel volt a KISZ-be, így Zooli - mint új KISZ titkár - újra növesztheti pödörhető szakállát, míg Ricsi és Gömbi megreformálja az úttörő tábort - Zánka helyett - Gunatánámoban.
2. Kellett 3 ember a Kubai kajak 4-es csapathoz, és így barátaink már Miamiban ülnek Komcsyval, aki Atlantából átugrott hozzájuk megnézni egy Atlanta-Miami NBA meccset, majd tolnak egy cheeseburgert a White Manna-tól.
3. A kis csapat sétahajókázásra indult, ám a hajón a turistaosztály helyett egy hatalmas konténerbe terelték őket, majd mikor újra lejutottak a hajóról, kolumbiai gépfegyveres drogcsempészek szegeztek puskát a fejüknek arra kényszerítve őket, hogy a gyomrukban 10 kiló kokainnal térjenek vissza a kicsiny kis Magyarországra. Szóal már úton vannak, Ferihegyen akció van a Lochness termékekre. Egy gramm csak hám-húsz!
4. A srácok megunták, hogy se Wifi, se térerő, se TV/rádió adás, így mint szakképzett mérnök emberek nekiláttak kiépíteni Kuba telekommunikációs hálózatát. A wikis adatok alapján van elég vasúti kábel, amit átalakítva kész is a gerinchálózat, a Karib-tengeri kalózok és Jack Sparrow kapitány segítségével haltamas router-switch-adóvevő-stb. szállítmányt einstandolnak, majd a végén néger munkásokkal összeszereltetik az egészet. Fő melós T. Sándor, 10-ed éves Budapesti Műszaki Egyetemi hallgató, órabére egy laza...
5. A finn férfi - akitől szivart vettek - igazándiból maga a gonosz, így kalandunk főhősei megtalálták a boldogságukat, gonoszkodnak, és boldogan élnek amíg ki nem józanodnak!
Egy srác még életében nem füvezett, ezért úgy dönt kipróbálja. Teker is három stabot, majd kimegy az erkélyre elszívni az elsőt. Egyszer csak hirtelen elrepül előtte egy nagy tűzgolyó.
- Azannyát! Nem tudtam, hogy ez ilyen jó, mindjárt elszívom a másodikat is, lehet, hogy még jobb lesz.
El is szívja, de megint egy tűzgolyó repül el előtte. Gondolja, majd a harmadik jobb lesz, ezért azt is elszívja, de megint elrepül a tűzgolyó. Emberünk megéhezik, kimegy a konyhába, ahol az anyja kérdőre vonja:
- Hol voltál fiam?
- Levegőztem az erkélyen.
- Három napig?
- Senor van itt egy kis probléma. Kódfejtőink már egy napja dolgoznak ennek a mobiltelefonos üzenetnek a megfejtésén. Természetesen az adott szám minden beérkező és kimenő üzenetét blokkoljuk, senor.
- Had lássam Miguel, mi ez a fontos dolog, amivel kora reggel zargatnod kell. - kérdezte Garcia ezredes, a kubai hírszerzés mobil üzenetforgalommal foglalkozó alosztályának ügyeletes tisztje az előtte feszengő tizedest.
Nem volt boldog a helyzettől, Miguelnek általában jó megérzései voltak, nem egyszer fogtak el olyan üzeneteket, amik információval szolgálhattak a kapitalista disznók számára. Ez a nagy liberisacion igencsak a bögyében volt Garcia ezredesnek. Külföldiek lepik el az országát, egyre nagyobb a haiti befolyás, országuk megmentője, gyógyúljon meg minél gyorsabban, visszavonulása óta pedig egyre több munka hárul rájuk. Hol vannak már a boldog békeidők. Ha néha egy-egy kémre kellett vadászni, az már ünnepnapnak számított.
- Gyerünk fiam, gyerünk, ha már ennyire fontos volt. Melyik országba indult?
- Hungríába, senior. - Garcia megnyugodott. Fiatal korában néhány magyar nagykövet őrségének tagjaként szolgált, és ragadt rá valami a nyelvből.
- Mutassa azt az üzenetet. - Az ezredes végigfutotta a lapot. Bár a szavak nagy részét nem értette, de az üzenet mondandóját igen, fiatal túristák szórakoznak. Ha nem egy régi testvéri országból jöttek volna ez az üzenet sosem megy ki, de, gondolta Garcia, inkább régi elvtársaink, mint valami amerikai démon, majd ráütötte a lapra az autorización pecsétet.
Első nap lehúztak minket a ribancok koktéllal, aztán tegnap találkoztunk egy finn arccal, aki itt lakik, és vettünk tőle szivart, meg beŁ3ߣ#nk, meg megittunk 3 üveg rumot. 10 cucba kerül, h felhozz egy csajt a szobába, aztán kiderül, hogy 5x annyit akar, így elküldöd a picsába. A fehér rumtól nem leszel másnapos :) zooli 2009-03-10 15:23
Friss hír, hogy a kapitalista disznók csökkentik a nyomást a szocialista Kubán. Ha Fidel élne egy 7 órás szónoklattal szakítaná meg a kapitalizmus bukását éltető 12 órás szónoklatát.
Forrás: index.hu
Hamarosan izgalmas kalandokkal jelentkezünk a szocializmus fellegvárából! Stay tuned!
Fidel "visszavonulása" óta eltelt időben, mérsékeltebb testvére, Raúl, egy halom kapitalista technológiát engedett az országba. Nem elég, hogy egyes szállodák internet elérést kínálnak, ráadásul tavaly április óta a helyiek is vásárolhatnak mobiltelefont. A mobiltelefonok forgalmazása és maga a szolgáltatás természetesen egy vállalat, a méltán piacvezető Cubacel, kezében van. A kezdeti viszonylag szerény kínálat helyett mostanra viszont a készülékek tárháza várja azon kalandvágyókat, akik szeretnék, ha az egész világ számára a nap 24 órájában elérhetőek lennének. Jelenleg hat gyártó termékei közül választhatnak azok a szerencsések, akiknek több havi keresete van félretéve ilyen földi hívságokra.
Ha egy magára valamit is adó tengerparti macsó nem elégedhet meg egy Motorola C122-vel 60 CUC-ért (64,80 dollár), akkor a következő csúcskategóriás mobilok közül választhat: Motorola V3 (CUC: $222.00, USD: $239.76), Nokia 6230 (CUC: $260.00, USD: $280.80), Siemens MC60 (CUC: $219.00, USD: $236.52), Samsung D520 (CUC: $316.00, USD: $341.28), Panasonic GD55 (CUC: $180.00, USD: $194.40). Sajon Sony Ericsson telefonból éppen nincs raktáron, Panasonicból, és Samsungból pedig csak ez az egyféle készülék kapható, így összesen 12 különböző model áll a vásárló kedvűek rendelkezésére.
Mobilról mobilra lebonyolított hívások esetén a bejövő hívások után csúcsidőben 0,44 CUC-ot, csúcsidőn kívül 0,36 CUC-ot kell fizetni. Kimenő híváskor ez 0,50 és 0,40 CUC-ra módosul. Ha mobilunkkal vezetékes telefonnal szeretnénk beszélni, annak is meg kell fizetni az árát. A bejövő hívások ugyanannyiba kerülnek, viszont ha mi kezdeményezünk beszélgetést, akkor az 0,10 CUC-cal drágább lesz, mintha mobilt hívnánk.
Az SMS árak barátibbak, 0,16 CUC, ha belföldre küldjük, 1 CUC, ha külföldre. A bejövő SMS-ekért nem kell fizetni. Érdekesség, hogy ezek az árak nem darabban, hanem percben vannak meghatározva, szóval 1 percnyi SMS kerül ennyibe.
Érdemes kicsit körülnézni a Cubacel hivatalos honlapján is, flashes, színes, teljesen korrekt oldal, bár csak spanyolul.
Mivel bátor utazóink jelenleg elérhetetlenek, reméljük, hamarosan betérnek az egyik Cubacel kirendeltségre, és bevásárolnak maguknak legalább egy SIM kártyát.
Rettenthetetlen kalandoraink végül sikerrel kijutottak Párizs csapdájából, és elérték a repülőt. Persze a dolgok soha nem úgy alakulnak, ahogy eltervezzük. Zooli foglalása sajnos elkeveredett, és a túristaosztályon túlfoglalással küszködtek. Hiába érveltek, esküdtek, átkozódtak és fenyegetőztek, hogy már hónapokkal ezelőtt elküldték a foglalást, hogy ez a Nagy Kaland, hogy a Szocialista Igazság feltérképezése nem tűr halasztást, sajnos azon az osztályon nem kaptak jegyet.
Mi történik most? Mi lesz a megoldás? Zoltán útja már a tényleges indulás előtt véget ér? Lehetséges, hogy ennyi volt?
Párizs-Havanna egy több mint tíz órás repülőút, melynek során öt időzónán haladnak végig. Így a 13:00-kor indult repülőgép helyi idő szerint 17:00 után ér Kubába, hat óra időeltolódással. Ha hiszünk annak a durva becslésnek, mely szerint a Jet Lag annyi napig tart, ahány időzónán átrepültek, akkor hat jövő szombattól kezdve lesznek képesek teljes energiabedobással élvezni a nyaralást.
Természetesen lehetetlen, hogy így érjen véget a túra, így egyetlen áthidaló megoldásnak azt látták, ha zoolinak business classon biztosítanak helyet. Így az ő tíz órás repülése franciapezsgő, kaviár, és topmodell légikisasszonyok és egyéb unalmas dolgok társaságában telt. Ricsi és Gömbi pedig találkozott Maríával, a párizsi kubai konzulátus egyik dolgozójának lányával, aki épp hazafele tartott egy kis tavaszi szünetre.Hőseink hosszas beszélgetésbe bocsátkoztak a lánnyal, mégnem elnyomta őket az álom, hogy a következő alkalommal, mikor kinyitják szemüket, már Kubában süssön rájuk a késő délutáni nap.
Na felszálltunk a gépre, még 10 órát utazunk, Zoli helyett meg kaptunk egy kis kubai lányt mellénk, mert neki az I. osztályon kell kaviárt zabálnia..:) -Ricsi 2009-03-08 13:30
Bátor utazóink tegnap a kies Németország érintésével elérkeztek Párizsba, ahol egy egész éjszakát el kellett tölteniük. Először megnézték a főbb látványosságokat, Gömbi megküzdött a robotemberrel a Louvre sorában, de egy korukbeli felelősségteljes fiatal nem töltheti az utcán az éjszakát még egy olyan metropolisban sem, mint Párizs, így azt tették, ami ebben az esetben egy jól nevelt huszonévestől elvárható, és végigpiálták az éjszakát. Sokfele megfordultak, sok emberrel megismerkedtek, de sajnos a blog témája megköti az alázatos krónikás kezét, így többet nem regélhetek titokzatos, veszélyes és pajzán párizsi kalandjaikról.
Párizs unalmas látnivalói után a Sacre Quere egyik templomában iszonk jófej franciákkal. Ma 11re ki kell érnünk a reptérre. Nehéz lesz... - Gömbi 2008-03-08 03:05
Igen szép dolog az utazás, de mégis, hőseink hogy fizetik a napi rumnak valót?
Se csengő forinttal, se suhogó dollárral nem megyünk semmire egy igazi szocialista köztársaságban, egy eredeti kommunista pártállamban. Bár nem is olyan rég még baráti szövetségesekként köszöntötték volna bátor kalandorainkat, Fidel pedig keblére ölelte volna a szocializmus igaz harcosait, de azóta komoly változások történtek, az imperialista disznók legyőzték a keleti blokkot, most már a pénz és kapitalizmus szekerét toljuk.
Kubában sincs kolbászból a kerítés, legalábbis a havi ételjegy adagból nem biztos, hogy futja rá. Raúl vendégszeretetére sem számíthatnak, az a fránya kubai peso pedig... Nos, nem imperialista kézbe való.
Szerencsére a vezetés az ő végtelen bölcsességében gondolt az esetleg arra járó, a szocialista csodát tágra nyílt szemekkel, és tátott szájjal bámuló, megtévedt kapitalistára is, és bevezette a CUC-ot!
A CUC-ot úgy kell elképzelni, mintha holnap a magyar parlament bejelentené, hogy nyomtat lapokra pár szexi képet, és a külföldi vidám vendégsereg ezután csak 100 Ciccolinással fizethet. Sehol a világon nem számolnak CUC-cal, hivatalosan nem létezik, de ha nincs nálad, akkor már csak az AMO szappanban, meg az eldobható borotvában bízhatsz, ha barna rumra vágysz!
Maga a CUC a Cuban Convertible Pesos rövídítése, kubai nem fizethet vele, csak túrista. Cuban Pesora (CUP) természetesen ennek ellenkezője vonatkozik. Jó szocialista országhoz méltóan venni belőle az utcán is lehet, bár jó eséllyel átvernek. Emiatt hőseinknél nyomtatott formában megtalálható lesz eme remek valuta papírpénzeinek képe. Erre miért is van szükség? Mert bármit (akármit, teljesen mindegy mit, szóval BÁRMIT) eladnak CUC-ként a kedves utazóknak, aztán nézhet, mikor nem kapja meg a koktélját.
Ezek itt egy 3 CUC-os. Mint látható elég kis egyszerű. A hátoldala az összes CUC-nak ugyanolyan, az elején pedig csak a szobor/ építmény, illetve kicsit a színek változnak.
Ezzel szemben az igazi kubai peso annyira részletgazdag, hogy csak egy tizedakkora képet találtam róla. Lássuk a 3 CUP-ost:
Van benne valami nosztalgikus. A régi forintra emlékeztető, a vonalvezetésben, a hátképekben, míg a CUC inkább hasonlít mondjuk az Eurora, stilizáltabb, egyenes vonalak jellemzik az ábrákat. Érdemes megnézni a többi pénzt is: Cuban Pesos, Cuban Convertible Pesos.
Kalandvágyó utazóink jól teszik, ha bankban, vagy hivatalos pénzváltóknál (Casas de Cambio) váltanak pénzt. Fent már említettem a csalókat, van aki hamis pénzt ad el, de mivel az embereknek tényleg fogalmuk sincs róla, hogy mi az a CUC, simán eladnak akár régi forradalom előtti kubai bankjegyeket is (persze a legjobb áron! Csak tőlük!). Mindenhol érdemes résen lenni, van papírból, és fémpénzből is hamis, például van hamis 1 CUC-os érme is (ami ugye papírpénz). Érdemes amúgy is kis címletekkel járkálni, 100 CUC-ost úgysem fog az ember levásárolni soha.
Sajnos mint látjuk a pénzzel bánni Kubában sem könnyű, de ha a kapitalisták kapitalista módon akarnak szórakozni a szocializmus egyik utolsó fellegvárában, hát fizessék is meg az árát!
Update:
Fizethet vele kubai is.
az van, hogy hárman nekiindulunk a nagyvilágnak, és egy pofás kis időutazás keretein belül ellátogatunk Kubába, hogy magunkba szívjuk a szocializmus keserű valóságát, a rumot, a szivart, meg minden ilyen klisét amivel kubát azonosítják.
a szereplők: gömbi, ricsi és zooli, kb az ősszel találtuk ki, hogy kéne menni, aztán decemberben szembesültünk a dolog fizikai valóságával, amikor meglett a repjegyünk. azóta meg szereztünk vízumot (turistakártyát), meg foglaltunk szállást is, mert anélkül nemadnak vízumot. olvasgattunk útleírásokat, és rengeteg tanácsot kaptunk ismerősöktől is (köszi csilla, bandi!).
március 7-22
repülővel bp-münchen-párizs-havanna, meg errefele vissza is, így jött ki a legolcsóbbra.
ott: 4 nap havanna, a többit majd meglátjuk. hátizsákos kalandozás, a varadero-turistaparadicsomot messziről elkerülni szándékozunk. amit meg kellene nézni: trinidad, cienfugeos, santa clara, de ez majd kialakul. meg kuba amugysem az az ország, ahol lehet tervezni.
mivel ott eléggé nincs internet, telefonálni meg bazidrága, smsekben fogjuk tájékoztatni bloggereinket, gizmot és swacsát, akik majd kicsit kiszinezik a történetet, hogy 160 karakternél azért bővebb információval szolgáljon. legalábbis ez van kitalálva, hogy mi lesz belőle, azmeg kiderül
