2009. április 13. Kuba északi határától két kilométerre az amerikai gyalogság 101-es osztaga a 937-es számú magaslat felé halad. Számukra ez puszta felderítési gyakorlat.
A kubaiak szemében viszont a 937-es számú magaslat stratégiai jelentőségű. A 101-es osztag tucatnyi, rosszul képzett sorkatonájának kevesebb mint két óra alatt kellett
volna teljesíteni ezt a "rutin feladatot". Kilenc napon át hősiesen tartották magukat. Majd elfogyott a lőszer és az élelmiszer is. Következő bejegyzésünk nem az ő történetüket meséli el.
 

A mi történetünk a kubai szocialista vidékről szól, ahol a fáradt utazót nem pálinkával, hanem rummal kínálják a gazdák, a szőlőhegyek helyett dohányültetvények mellett haladhatunk el nem szekéren, hanem a szamárok hátán. Ha továbbutaznál, nincs MÁV, Volán, BKV, órákig stoppolva végre felvesz téged egy helyi veterán egy Wolsvagen kisbusszal, és miközben elszívjátok a békepipát be is értek Trinidad főterére. Itt megpihenve a pálmafák alatt Cuba-librét szürcsölgetve nézitek meg a naplementét a nyugati égbolton, majd készültök az éjszakára és a kubai peszgésre...

 

Vinales: kis falu, gebegelés, dohányültetvények, disznovagas. Ma kisbusz Trinidadba, idegbeteg sofőrrel, majd itt kalandozás. Mindjart cubalibre, és kinézünk a főtérre.