Emlékszem, 2009 vagy 2010 tavaszán történt. Egy havannai szálloda medencéjénél lazultunk, mindhármunk feje nehéz volt négy napnyi megállás nélküli, féktelen piálástól. Ricsi a vízben stírölte a csajokat, Gömbi pedig rumkólát vedelt, mikor visszaértem a koktélbárból.
-Te Zooli,nem nézzük meg Kubát? - kérdezte Gömbi alkoholtól beesett arccal. Tényleg - gondoltam - a féktelen vedeléstől szemünk elől tévesztettük célunk, a szocializmus szellemének felkutatását.
A kétezres évek elején Kuba a lehetőségek országa volt. Bár még érezted a szocializmus illatát lengedezni a fák közt, esténként a langyos tengeri szél már a nyugat mocskát hozta magával. A Változás már a levegőben volt ezekben a válságtól terhes években. Még volt pár év a második forradalom kitöréséig, Fidel holtteste alig hűlt még ki, halálát a Raúl kormány lemészárlásáig titokban tartották. Ha valaki ma megkérdezné, éreztük-e a vihar előtti csendet, azt válaszolnám "Ha Kubában lettél volna akkor, te se foglalkoztál volna ilyen faszságokkal. Egy dolgot éreztünk, hogy fiatalok vagyunk, és minél kevesebb erőbedobással akarjuk minél jobban érezni magunk. Rumbamártott Cohibákat akartunk szívni, lengén öltözött nőket felszedni, megtapasztalni, érezni és magunkba fogadni azt az érzést, hogy nem csak rohanásból, taposásból, áskálódásból áll az élet, hanem létezik más út, lelassulni, kiszállni a sodrásból, hagyni a világ had rohanjon tovább a maga rothadó útján, miközben mi egy nyugágyban fetrengve, igazi cukornádból készült rumot vedelve maradunk míg csak világ a világ."

Ott álltunk egy fél pohár Cuba Librével, azt sem tudtuk mit csináljunk, hova menjünk. Évtizedekkel - vagy talán csak pár nappal - azelőtt voltak ugyan ötleteink, sőt terveink, de az agyunk túl fáradt, és kocsonyás volt ahhoz, hogy ezeket értelmes mondatokba öntsük. Mégis, az első lépés pár pillanat alatt megformálódott. Kemény gyerekek voltunk, az Aranygeneráció színe-java sorakozott fel akkor és ott, a medence szélén, a koktélbártól alig egy köpésre. Ahogy lenni kell, fejenként egy bő deci jó fehér rum meghozta az ihletet. Nem telt bele fél órába, és mindent megszereztük a recepcióról, amire csak szüksége lehetett egy hozzánk hasonló aranygyermeknek ahhoz, hogy maximálisan jól érezze magát a 'kilencszázas évek közepén konzerválódott országban. Tudtuk, ha esetleg az út közben felötlik még valami embertelen ötletünk, az sem lesz gáz. Abban az országban jártunk, ahol egy villanyborotvától és egy Lada lámpától te vagy az élet császára, és nálunk még nagyon sok minden más is volt.
Éreztük, hogy az utolsó szállodai napunkat tartalmasan kell eltöltenünk. Szerencsére finn barátunk igazi dohányleveleiből is volt még a szobánkban, Gömbi a combján megsodort egy szivart, majd féktelen tivornyába kezdtünk. Mikor úgy éreztük, hogy elértünk a megfelelő állapotra, ideje volt elbúcsúzni a hotel vendégeitől és elkezdtük felkeresni őket a házaikban. Nem telt el sok idő, és elindultunk Vinalesbe...

Kuba szabadságharcosai. Tegnap rájöttünk, mindent el tudunk intézni a szállodából, ami havanna elhagyásához kell, így a medence mellett töltöttük a napot végtelen rumkólával. Aztán meghülyültünk és beültünk egy random házba spanolni. Junior haverunkat mindig lekapcsolják a rendőrök, megyünk Vinalesbe.2l rum/nap - Gömbi 2009-03-12 13:41